"A butaságnál csak az irigység nagyobb. Amikor hazajövök, úgy viselkedek, mint egy csillés ló. Felveszem a szemellenzőmet, talán még a fülemet is bedugom, és csinálom a dolgomat a legjobb belátásom szerint. Mert nagyon nehéz lenne, ha odafigyelnék minden megjegyzésre, amit esetenként egyes kollégáktól kapok. Ha mégis hazajövök, az a becsület és a közönség miatt van. Nem könnyű. Igyekszem megérteni az irigykedő kollégákat is, de védekeznem is kell valahogyan. Remélem, a májusi kormányváltással az ország életében pozitív változások történnek. Szurkolok az új csapatnak. Hét és fél éve dolgozom Zürichben, s úgy látom, a svájciak nagyon maguknak valók, nem nagyon foglalkoznak másokkal, így Magyarországgal sem. Az ütőképes és virulens svájci tőke persze érdeklődik a jó befektetési lehetőségek iránt, de azt nem tudom, hogy az utca embere hogy ítéli meg Magyarországot. A cikkeket olvasva azt tapasztalom, a svájci lapok objektivitásra törekednek, beszámolnak a fontosabb történésekről. Ugyanazzal a korrektséggel, mint ami Svájcnak is talán legfőbb jellemzője."
""Magyar vagyok, ezért kicsit meg is döbbentem a szegedi koncertem meghívóján, amelyen a nevem alá zárójelbe azt írták: Svájc. Akárhol énekelek, a nevem mellé Magyarországot kapcsolják."
