VERDI : DON CARLOS - II. Fülöp király
( Budapest , 2001 )
"A Magyarországra látogató magyar mûvészekkel egy kicsit más a helyzet. Számukra a vastaps kellemes régi emlékeket idézhet, a nagyvilág színpadain titkon talán hiányzik is nekik. Az Operaház idei évadjának egyik legjobban beharangozott, legnagyobb várakozásokat keltõ elõadása, a Don Carlos felújítása Polgár László ünneplése volt - fegyelmezetlen és vastapssal, bravózással, könnyes meghatottsággal. A várakozás olyan erõs volt, hogy Polgár, aki nemcsak a magyar színpadra, de egyik legtöbbet emlegetett magyarországi alakításához is visszatér ebben az elõadásban, tulajdonképpen már akkor is uralja az elõadást, amikor még színpadra sem lépett. Nem nagyon lehet senkinek kétsége afelõl, hogy az elõadás nem az új operai vezetés bemutatkozása és nem az értékõrzés koncepcióját demonstráló felújítás, hanem elsõsorban az õ szereplése miatt esemény. Amikor pedig Fülöp király elsõ megjelenésekor némán keresztülvonul a színen, a közönség rögtön elhidegül az elõtérben agonizáló Carlostól. Ennek a fajta várakozásnak és sztároló szeretetnek két nagy kockázata van, az egyik, hogy a darab arányai felborulnak, a másik a csalódás. Az utóbbi semmiképpen sem következik be, Polgár László éneklése és alakítása valóban olyan színvonalat képvisel, amilyet magyar operaszínpadon nagyon ritkán hallani-látni.
Ami az arányokat illeti, ennél a Verdi-operánál azokat eleve igen nehéz megõrizni. A Don Carlos köztudottan hat fõszereplõs darab, ha Carlos, Erzsébet, Fülöp király, Posa márki és Eboli, illetve a rövidebb, de nem kevésbé súlyos szerepet éneklõ Fõinkvizítor közül csak egy is kívánnivalót hagy maga után, minden borul. Egyformán magas színvonalú tenor, szoprán, bariton, mezzoszoprán és két basszus énekest elõállítani vagy toborozni egy produkcióra nyilván nem könnyû feladat. A Magyar Állami Operaháznak sem sikerült, még megközelítõleg sem. Csalódottak azonban mégsem vagyunk, még ha nem a Don Carlost, hanem a Filippót láttuk is. Polgár Fülöp királya torokszorítóan erõteljes férfi-archetípus, ember legyen a talpán, aki megmondja, mi volt elõbb, szerelmi sikertelensége vagy acélos könyörtelensége. Játékában Verdi operájának és Schiller drámájának politika-lélektani, házasság- és öregedéspszichológiai dimenziói egyforma bonyolultsággal tárulnak fel, amihez az énekes kivételes hangi, és már bocsánat, de testi adottságain és intelligenciáján túl hangjának jellegzetes, szinte minden fekvésben és hangerõnél megmaradó líraisága is hozzájárul. Polgár úgy szeretetreméltó ebben a négy órában, hogy Fülöpöt tulajdonképpen nem teszi szeretetreméltóvá - pedig talán ez lenne a könnyebb út: ha megsajnáltatná velünk a szeretetlen férfit. A fenségesen rideg uralkodó, a zseniális manipulátor, az egyház hatalmának behódoló világi despota keltette viszolygást és borzongást végig magának az azonosulásnak, ennek a prózai színpadon is szokatlanul intenzív, noha rendkívül takarékos eszköztárral élõ testi-lelki azonosulásnak az élménye ellenpontozza. A királyi karosszékbe roskadva elénekelt Ella giammai m'amo áriának életünk fontos tíz percei között lesz a helye eztán. Így vélekedhet a közönség többi tagja is. És tapsba tör ki fenn a kakasülõ, ahol mi ülünk, és a földszint és a páholyok. Az õrjöngés már-már zavarba ejtõ, Fülöp király meg csak ül, és rezignáltan maga elé bámul, szerelmi bánatában hidegen hagyja alattvalóinak lelkesedése. Az óvatos, autonómiájára kényes nézõ jól ismert kérdésére, amely szerint Mûve elzengett, csak a taps dörög / Mérhetem mûvét ezen a hatáson?, ezúttal egyértelmû igen a válasz." ( Beszélő - 2001 )
Ella giammai m'amó : youtu.be/Rqdf7H3DK80 "Son io dinanzi al Ré..?" : youtu.be/aLJV1wxrhbo
1995 - A három basszus koncertje youtu.be/NqMjF8deNxs
A teljes 2001 -es budapesti előadás:
első felvonás: youtu.be/M5lF4UFc7-E