A Mester és néhány magyar tanítvány

2015.01.23 08:14

"Példaképem Polgár László, aki tanított is engem. Nagyon szerettem a színpadi jelenlétét, a kiállását, a hangjától el voltam bűvölve. Örömmel tanított és segített mindenkinek, akiben látott fantáziát. Én nem voltam hivatalos tanítványa, hanem amikor itthon volt és volt ideje, mindig foglalkozott velem. Szerencsére. A Kékszakállúval is tudtunk dolgozni együtt, ellátott rengeteg jó tanáccsal. " - a képen Cser Krisztián"..saját bevallása szerint operaénekesi pályafutásán nagyot lendítettek Szabó Szabolcs és Komáromi Alice énektanárok, továbbá Polgár László, a világhírű operaénekes, aki öt éven át volt a mentora. .." - a képen Kovács István

"Kincses Veronika meghallgatott, mondta, hogy ez egy komoly hang, s ajánlotta, hívjam fel az ő barátját, Polgár László nemzetközi hírű basszistát, aki tanít is, ő ért a férfi hangokhoz. Felhívtam, meghallgatott - de ez már az orvosi alatt történt. Ő is azt mondta: ez egy komoly hang, érdemes képezni, de az orvosit mindenképp el kell végezni. Akkor már Zürichben élt, de megígérte, amikor itthon van, szívesen foglalkozik velem."-a képen Hábetler András

"Amikor 1999-ben Selmeczi Györggyel a Kolozsvári operameséket forgattuk, akkor ő azt mondta, hogy „te énekeled a Kékszakállút”. Én kicsit megszeppentem, és nem is mondtam rá igent, aztán elkezdtem nézegetni: „jó, hát ezeket a részleteket el tudom énekelni”. Végül nekem is nagy élmény volt, és talán elég szépen sikerült az a film. Később, ahogy Polgár Lászlóval elkezdtünk rajta dolgozni, néha elővettük, és ő azt mondta: „ez a te szereped lesz”. Ez egy nagy lökés volt. "- a képen Kovács István"...s mindig észben tartom mesterem, atyai barátom, Polgár László szavait: "Éva, egyet ne felejts el: mindig térj vissza a dalokhoz, ha a technikádat karban szeretnéd tartani!" -a képen Várhelyi Éva (és Polgár László)

"Hormai József vitt el Polgár Lászlóhoz, aki Svájcban élt, ott énekelt és tanított, de akkor éppen itthon volt. "Elmentünk Polgár László lakására..." Elmentünk a lakására, hogy meghallgasson. Nekem ő mindig példakép volt és annyira zavarban voltam, hogy azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, folyt rólam a víz. Meghallgatott és azt mondta: nagyon jó, fölvesz, csak gyorsan küldjem el a jelentkezésemet a Zürichi Zeneművészeti Főiskolára, ahová egy meghallgatást követően föl is vettek.(..)A szüleim is igyekeztek támogatni. Eleinte borzalmasan egyedül éreztem magamat, de az a melegség, szeretet és segítség, amit Polgár Lászlótól és családjától kaptam, sok mindenen átsegített.(..)Nagyon sokat tanultam tőle. Három évig voltam nála és elsősorban talán az éneklésnek azt a módját tanultam meg tőle, hogy törekedjek minél lazábban, minél kevesebb erőlködéssel, minél természetesebben énekelni. Az éneklés a zenélés legtermészetesebb formája."

(...........)

"– Az ön pályakezdésének meghatározó egyénisége a tavaly elhunyt Polgár László. Honnan datálódik az ismeretségük?

– Életem első maradandó koncertélménye kötődik hozzá. Tizennégy éves lehettem, amikor a Zeneakadémián Kékszakállú herceget énekelt. Nem sokkal később már egyértelműen a zenei pálya felé kacsintgattam, először a VI. kerületi Tóth Aladár Zeneiskolába jártam. Később a Szt. István Konzervatóriumba, és az akkori tanáraim, Hormai József és Szőke Katalin vittek el Polgár Lászlóhoz, aki már régóta a példaképem volt. Ma is pontosan emlékszem rá, hogy amikor megérkeztünk hozzá a meghallgatásra, izzadva, izgulva mentem fel a lépcsőházába. Aztán az első pillanatban kiderült, nincs mitől félnem. Nem sokkal később már a Tanár úrhoz jártam a zürichi főiskolára. Itt kellett hagynom a családomat, és a barátaimat, ami már eleve nagyon nehéz volt, és így érkeztem meg huszonhárom évesen egy olyan városba, ahol senkim és semmim sem volt. Polgár László és a családja nagyon sokat segített abban, hogy átvészeljem ezt a nehéz időszakot, az első hónapokban sokszor hétvégenként náluk ebédeltem, beszélgettünk, és így nem éreztem magam annyira egyedül. Az énekórák is kötetlenek voltak, hiszen az otthonában tanított. Gyakran félbehagytuk a munkát, beszélgettünk, énekeltünk, ettünk, aztán folytattuk.

– Mit lehetett tanulni tőle?

– Technikailag sokat lehetett ellesni az énekéből, a kisugárzása taníthatatlan. Egészen egyedi volt a hangszíne, és emellett nagyon tudatosan használta a hangját. Interpretációban is nagyon sokat adott nekem. Három évig voltam a tanítványa Zürichben, utána váltottam a müncheni főiskolára, Josef Loiblhoz jártam, akitől korábban Polgár László is vett órákat. Továbbra is nagyon jó maradt a kapcsolatunk, rendszeresen beszéltünk telefonon, és ha volt rá alkalom, találkoztunk, hol Zürichben, hol Pesten. Hatalmas sokk volt a halálhíre, váratlanul ért, egy előadás szünetében tudtam meg, és utána tovább kellett énekelnem. Mind a mai napig nagyon sokszor gondolok rá, és elképzelem, milyen büszke lenne, ha látná, hogy mennek a dolgaim."

-Sebestyén Miklós

Vissza

A Mester és néhány magyar tanítvány

Elérhetőség